\u2013 Ez mi a fene? \u2013 suttogta az egyik.
\u2013 Ugyan m\u00e1r, csak a r\u00e9gi vezet\u00e9kek \u2013 felelte a m\u00e1sik, de a hangja remegett.<\/p>\n\n\n\n
![\"\"](\"https:\/\/mmak.arminfonews.ru\/wp-content\/uploads\/2025\/11\/snapedit_1762337253114-719x1024.jpeg\")
<\/figure>\n\n\n\nA padl\u00f3 nyikorgott, a h\u00e1z minden zuga z\u00fagott a m\u00falt\u00f3l. A falakon r\u00e9gi f\u00e9nyk\u00e9pek l\u00f3gtak, az asztalon porcel\u00e1nbab\u00e1k \u00fcltek. N\u00e9h\u00e1nyuknak hi\u00e1nyzott a szeme \u2013 vagy tal\u00e1n valaki kisz\u00farta \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Gyorsan, a h\u00e1l\u00f3szoba! \u2013 mondta az egyik. \u2013 A matrac alatt lesz a p\u00e9nz.<\/p>\n\n\n\n
Ahogy bel\u00e9ptek a szob\u00e1ba, a hideg leveg\u0151 megcsapta \u0151ket. Az \u00e1gy mellett gyertya, mellette egy r\u00e9gi f\u00e9rfiportr\u00e9 \u2013 katonaruh\u00e1ban, komor tekintettel. A matrac al\u00e1 ny\u00faltak. Nem p\u00e9nz volt ott. Csak r\u00e9gi \u00fajs\u00e1gkiv\u00e1g\u00e1sok, mind elt\u0171nt emberekr\u0151l. Mind f\u00e9rfiakr\u00f3l, az \u0151 korukban. A szem\u00fck gondosan kiv\u00e1gva.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Te j\u00f3 \u00e9g\u2026 \u2013 suttogta az egyik. \u2013 Ez valami \u0151r\u00fclt h\u00e1z.<\/p>\n\n\n\n
Ekkor a folyos\u00f3n felkapcsol\u00f3dott a villany. Senki sem \u00e9rintette. Halk l\u00e9p\u00e9sek k\u00f6zeledtek. Lassan, s\u00falyosan.
A bet\u00f6r\u0151 a t\u00fck\u00f6r fel\u00e9 ford\u00edtotta a zsebl\u00e1mp\u00e1t. A f\u00e9nyben megjelent egy alak. Kicsi, hajlott h\u00e1t\u00fa n\u0151, hossz\u00fa, feh\u00e9r h\u00e1l\u00f3ingben.<\/p>\n\n\n\n
Megfordult, de a folyos\u00f3 \u00fcres volt. Visszan\u00e9zett a t\u00fck\u00f6rbe \u2013 a n\u0151 m\u00e9g mindig ott \u00e1llt.<\/p>\n\n\n\n
A villany hirtelen kialudt. S\u00f6t\u00e9ts\u00e9g. \u00c9s ekkor hallott\u00e1k a hangot. Egy halk, remeg\u0151 n\u0151i \u00e9nek sziv\u00e1rgott a h\u00e1z m\u00e9ly\u00e9r\u0151l:
\u2013 Aludj csak, kicsik\u00e9m\u2026 ne f\u00e9lj, nem f\u00e1j m\u00e1r semmi\u2026<\/p>\n\n\n\n
Mindketten megdermedtek. A leveg\u0151 hidegg\u00e9 v\u00e1lt, mintha a h\u00e1z l\u00e9legzett volna.
Azt\u00e1n az ajt\u00f3 lassan kiny\u00edlt. A n\u0151 ott \u00e1llt. Val\u00f3s\u00e1gosan. Arc\u00e1t alig lehetett l\u00e1tni, csak a szemeit \u2013 hideg, \u00fcres m\u00e9lys\u00e9gek voltak.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Mi\u00e9rt j\u00f6ttetek? \u2013 k\u00e9rdezte halkan. \u2013 M\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta v\u00e1rlak benneteket.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Mi\u2026 mi csak elt\u00e9vedt\u00fcnk\u2026 \u2013 hebegte az egyik.
\u2013 Nem, fiam. Pont ide kellett j\u00f6nn\u00f6t\u00f6k.<\/p>\n\n\n\n
Ekkor a plafonr\u00f3l leszakadt a csill\u00e1r. A szikr\u00e1k rep\u00fcltek, a h\u00e1z remegett, a vezet\u00e9kek sisteregtek. A s\u00f6t\u00e9tben m\u00e9g hallatszott egy utols\u00f3 sikoly \u2013 azt\u00e1n csend.<\/p>\n\n\n\n
Amikor hajnalban a t\u0171zolt\u00f3k meg\u00e9rkeztek, a h\u00e1z f\u00e9lig le\u00e9gett. Az udvaron egy karossz\u00e9kben \u00fclt az \u00f6regasszony. Nyugodtan k\u00f6t\u00f6getett, mintha semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna.
\u2013 Maga j\u00f3l van? \u2013 k\u00e9rdezt\u00e9k.
\u2013 Persze, \u00e9desem \u2013 felelte mosolyogva. \u2013 A f\u00e9rjem megv\u00e9dett engem.<\/p>\n\n\n\n
A bet\u00f6r\u0151ket soha nem tal\u00e1lt\u00e1k meg. Csak k\u00e9t fekete \u00e1rny alak maradt a falon, mintha a t\u0171z bele\u00e9gette volna \u0151ket a t\u00e9gl\u00e1ba.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s az\u00f3ta senki nem mer megk\u00f6zel\u00edteni azt a h\u00e1zat. Mert \u00e9jszaka, ha el\u00e9g k\u00f6zel m\u00e9sz, hallani lehet a suttog\u00e1st:
\u201eAludj, kicsik\u00e9m\u2026 m\u00e9g v\u00e1runk r\u00e1d\u2026\u201d<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"