Néhány perc múlva a közösségi oldalakon megjelentek az első fotók — a városi út egy jelentős része beszakadt, és mély lyukat hagyott a földben.

Az az út, amelyen naponta több száz jármű haladt át, hirtelen a semmibe tűnt. A helyszínre azonnal kiérkeztek a rendőrök, a mentősök és a mérnökök. Az embereket biztonsági korlátok mögé terelték, mivel újabb beszakadások veszélye fenyegetett, de mindenki döbbenten nézte a mélységet, ahol egykor sima aszfalt terült el, most pedig vörös agyagból és törmelékből álló szakadék tátongott.

A szakemberek megkezdték az ellenőrzést, hogy megbizonyosodjanak róla, nincs-e valaki a törmelék alatt. Néhány férfi kötelekkel ereszkedett le a lyukba, és zseblámpáikkal világítva vizsgálták a vasrudakat, kábeleket és az aszfalt töredékeit.

De ekkor valami rettenetesre bukkantak, ami megállította mindenkit. A föld és törmelék között emberi maradványokra bukkantak — nyilván régóta eltemetve, de annyira jól konzerválódva, hogy azonnal látszott, nem egy friss balesetről van szó. A kezek és lábak összekuszálódtak régi csatorna csövekkel és törött berendezéssel, mintha valaki évtizedekkel ezelőtt próbálta volna elrejteni ezt a borzalmat.

A rendőrség azonnal lezárta a területet piros szalagokkal, és bűnügyi szakértőket hívott. Kamerák rögzítették a gödör minden centiméterét, miközben a mérnökök óvatosan eltávolították a törmeléket, hogy biztonságosan kiemelhessék a maradványokat. Minden új földlapát egyre hátborzongatóbb részleteket tárt fel: háztartási tárgyakat, gyermekjátékokat, ruhadarabokat. Úgy tűnt, mintha maga a föld akarna elmesélni egy sötét történetet, amelyet a város sosem felejt el.

A helyiek a korlátok mögött állva döbbenettel beszélgettek. „Ez lehetetlen… Minden nap átjártunk itt, és semmi sem utalt arra, hogy ilyesmi történhetne,” suttogta egy idős asszony. Mások a telefonjukkal filmezték a látványt, de még a képernyőn keresztül is irreálisnak tűnt — olyan volt, mintha egy horrorfilm jelenete került volna hirtelen a valóságba.

Estére az első feltételezések is megjelentek: a szakértők szerint a beszakadás oka egy régóta elhanyagolt földalatti szerkezet lehetett — valószínűleg egy régi csatornatunel, amelyet senki sem vett nyilvántartásba a város terveiben. De ez a magyarázat nem adta meg a legfélelmetesebb választ: miért voltak emberi maradványok ebben a helyben? És ki vagy mi lehetett ebben az évtizedekkel ezelőtti tragédiában érintett?

A lakók elkezdték felidézni a rejtélyes eltűnéseket, az elhagyott házakról és titkos föld alatti folyosókról szóló pletykákat. A helyi média azonnal felkapta a hírt: a beszakadt út „a rettegés gödre” lett, és minden este emberek gyűltek össze, hogy megvitassák a legvadabb elméleteket.

A szakértők figyelmeztettek: tilos leereszkedni a lyukba, hozzáérni a törmelékhez vagy egyéni felfedezésre vállalkozni. De a kíváncsiság a lakókban csak nőtt. Néhányan titokban próbálták meglesni a feneket telefonokkal, zseblámpákkal vagy drónokkal, és felvételeik azonnal elterjedtek a közösségi médiában, pánikot és döbbenetet keltve.

Közben a bűnügyi szakértők az egyik legfélelmetesebb feltételezést kezdték vizsgálni: elképzelhető, hogy a gödör a régmúltban működő bűnszervezet áldozatainak temetkezési helye volt. Bűneiket gondosan elrejtették, és úgy tűnt, a város évtizedeken át viselte ennek a sötét titoknak a következményeit.

Minden nap újabb hátborzongató felfedezéseket tettek: régi gyermekjátékokat, koponyatöredékeket és részben megőrzött dokumentumokat emeltek ki a földből. Az emberek azon tűnődtek, mit rejthet még városuk, és miért nem derült fény ezekre a titkokra korábban.

Az illetékes hatóságok még nem adtak ki hivatalos közleményt, de ígéretet tettek a teljes vizsgálatra. A szakértők hangsúlyozták: ez a gödör ablak a város múltjába, amelyet talán jobb lett volna örökre elásni. Eközben a lakók reszketve nézik az aszfalt beszakadt szélét, rádöbbenve, hogy a városi élet alattomos módon borzalmakat rejthet közvetlenül a lábuk alatt.