Őszintén szólva én sem vagyok biztos benne, és az emberek fele ugyanolyan tanácstalanul áll a dolog előtt. A többiek pedig azt állítják, hogy valami olyasmit láttak, amit talán jobb lett volna nem látni.

Egy rövid, cím és leírás nélküli videó került fel a hálóra, és néhány óra alatt óriási riadalmat váltott ki. Alig néhány másodpercnyi felvétel, elmosódott alak, rossz fényviszonyok… első pillantásra semmi különös. Mégis, a hozzászólások lavinaszerűen érkeztek.

„Mi ez az egész?”
„Miért futkos a hideg a hátamon?”
„Nem tudok elfordulni, de félek tovább nézni…”

A felvételen egy körvonalazatlan alak állt a sötétben. A mikrofon halk, szinte természetellenes zúgást rögzített, ami a szélre emlékeztetett, de valami különös vibrálás is keveredett bele. És aztán jött a pillanat, amely minden nézőt megdermesztett:
az alak előrehajolt egy teljesen szokatlan, emberileg nehezen magyarázható mozdulattal.

A kamera enyhén remegett. A háttérben pislákoló fény többször kihunyt, majd újra felvillant. Néhányan azt állították, hogy egy elfojtott női hangot hallottak; mások szerint egy árnyék mozgott külön a testtől, mintha saját akarata lett volna.

Ám a legnyugtalanítóbb rész csak ezután következett.
A videót feltöltő fiók huszonnégy órán belül eltűnt. Nem voltak korábbi bejegyzések, nem maradt semmilyen információ — mintha a felhasználó csak erre az egyetlen pillanatra jött volna létre, majd nyomtalanul megszűnt.

Az internet „nyomozói” azonnal munkához láttak. Nagyították a képkockákat, tisztították a hangot, vizsgálták a fényeket és az árnyékokat. És hamarosan meg is találták az első hátborzongató összefüggést.

A tizenötödik másodpercben a jobb sarokban feltűnik egy furcsa jel. Néhányan felismerték: hasonló szimbólum bukkant fel évekkel ezelőtt egy megmagyarázhatatlan eltűnéssorozat kapcsán. A hatóságok akkor bizonyíték híján lezárták az ügyet, de az, aki figyelemmel kísérte, mindig is úgy vélte, hogy valamit eltitkoltak.

A közönség reakciója egyre aggasztóbb lett.
Rengetegen panaszkodtak fejfájásra, szorongásra, rossz álmokra. Voltak, akik azt írták, hogy a videó kikapcsolása után is hallották a zúgást, sőt, úgy érezték: valaki mögöttük áll.

És sokan ugyanazt mondták:

„Úgy érzem, hogy az alak egyenesen rám néz.”

Miután ezt elolvassa az ember, teljesen más szemmel nézi tovább a felvételt.

A szakértők próbálták csillapítani a közösséget. Pszichológusok beszéltek tömeges szorongásról, technikai szakemberek vizuális hibára vagy manipulációra gyanakodtak. De egyikük sem tudta megmagyarázni, miért vált ki a videó ennyire erős érzelmi reakciót.

Majd valaki megjegyezte:

„Nézzétek a vállmozgást. Ez egyszerűen nem emberi.”

A hozzászólás pillanatok alatt elterjedt. Egyre többen nézték vissza a felvételt képkockáról képkockára, és sokan kezdtek egyetérteni: valóban úgy tűnt, mintha az alak ízületei másképp működnének, mint egy emberéi.

Nem sokkal később egy felhasználó azt írta, szerinte felismerte a helyszínt:
egy elhagyatott, romos épületet egy kisváros szélén. A környéken régóta keringtek történetek furcsa hangokról, mozgó árnyékokról, ablakaik előtt elhaladó ismeretlen alakokról.

Néhány kíváncsi úgy döntött, odamegy személyesen. A kommentelők többsége könyörgött, hogy ne tegyék.
De ők mégis elindultak.

És egyikük nem tért vissza.

Az utolsó üzenete mindössze ennyi volt:

„Itt vagyok. A hely tényleg pontosan olyan, mint a videón… de amit bent hallok, az biztosan nem került fel a felvételre.”

Ettől a pillanattól kezdve már nem az volt a kérdés, mit látunk a videón.
Hanem az, hogy miért tűnnek el azok, akik túl közel kerülnek az igazsághoz.