Az ajtó halkan bezárult mögöttük. A házban régi fa és szárított gyógynövények illata terjengett, de a levegőben volt valami más is — feszültség.
— Nem kell levenni a cipőt, — mondta nyugodtan az idős férfi, miközben lassan előrement.
Az egyikük szándékosan végighúzta sáros bakancsát a szőnyegen. A házigazda nem szólt semmit. Mozdulatai lassúak voltak, de határozottak. Egyetlen gesztusában sem látszott félelem.
A konyha tágas és rendezett volt. Az asztalon egy régi, fényesre polírozott szamovár állt. Az öreg feltette a vizet forrni.
— Az iratok a dolgozószobában vannak, — jegyezte meg higgadtan. — Mindjárt hozom őket.
— Siessen, öreg, — morogta az egyik férfi, és leült.
Amint az idős férfi eltűnt, különös csend telepedett a házra.
— Mit csinál ilyen sokáig? — kérdezte idegesen a harmadik.
Hirtelen kialudt a villany. Egy pillanattal később újra felgyulladt, élesebb, hidegebb fénnyel.
Az ajtóban ott állt az öreg. Nem papírokat tartott a kezében, hanem egy régi mappát… és egy távirányítót.
— Mi ez az egész? — hördült fel az egyikük.
Egy kattintás.
Apró piros fények gyulladtak ki a falakon és a mennyezeten. Kamerák.
— Mosolyogjanak, — mondta csendesen. — Minden rögzítve van.
Az egyik férfi az ajtóhoz rohant. Zárva. A másik az ablakot próbálta betörni — golyóálló üveg.
Valahol a házban mechanikus zárak csattantak be.
— Rossz házat választottak, — szólalt meg nyugodtan az öreg, miközben belépett a konyhába.
— Azt hiszed, megijedünk ettől? — lépett felé fenyegetően az egyik férfi.
A következő másodpercek villámgyorsan zajlottak.
Az idős férfi megragadta a karját, kifordította, és a támadó térdre rogyott. A második ütni próbált, de pontos, erőteljes csapást kapott a gyomorszájába. A harmadik ledermedt.
Előttük már nem egy védtelen nyugdíjas állt.
Hanem egy kiképzett ember.
— Hallottak azokról, akik magányos időseket zsarolnak? — kérdezte halkan.
Csend.
— Önökre vártam.
Megnyomott egy másik gombot.
Kint megszólaltak a szirénák.
— Ki maga? — suttogta az egyik férfi.
— Volt bűnügyi nyomozó. Harminc év szolgálat. Szakterületem a visszaesők.
A férfiak arca elsápadt.
— Azt hitték, nem veszem észre, hogy napok óta figyelnek? Túl sok nyomot hagytak.
Nyugodtan töltött magának egy csésze teát.
— A felvétel már a megfelelő helyen van.
Az utcán autók fékeztek. Határozott lépések közeledtek.
— Igen, egyedül élek, — tette hozzá. — De ez nem jelenti azt, hogy védtelen vagyok.
Az ajtó kivágódott, rendőrök léptek be. A három férfi nem ellenkezett.
Amikor bilincsben kivezették őket, az egyik visszanézett. Az öreg mozdulatlanul állt az ajtóban. Nem volt a tekintetében diadal, csak csendes fáradtság.
A szirénák elhalkultak. A ház ismét elcsendesedett.
Az idős férfi lassan visszatért a konyhába. Három érintetlen csésze állt az asztalon.
— Könnyű prédának hittek… — mormolta maga elé.
A rossz gyakran azokat választja, akik gyengének tűnnek.
De néha súlyosan téved.
És néha egy csendes ajtó mögött valaki áll, aki pontosan erre a pillanatra várt.
Отправить ответ