Nem hallottam zajt, nem láttam semmit különöset, mégis biztos voltam benne, hogy valaki figyel minket. A férjem mélyen aludt mellettem, az utca csendes volt, de a párnám mellett ott ült a macskánk, mozdulatlanul, és mereven nézett a sötétbe.
Először próbáltam racionálisan gondolkodni. A macskák éjszakai állatok, talán hall valamit, amit mi nem. Talán csak éberebb éjszaka. De a tekintete más volt. Nem kíváncsi, nem álmos, hanem feszült és összpontosító. És nem is rám nézett igazán, hanem mintha mögém, a szoba egyik sarkába.
Gyakran minden ok nélkül riadtam fel. Amikor kinyitottam a szemem, ő már ott volt, egészen közel. Éreztem a leheletét. A szeme azonban nem engem figyelt, hanem a vállam fölött valamit a háttérben.
Egyre rosszabbul aludtam. Reggelente kimerült voltam, a férjem viszont csak legyintett, hogy túl sokat képzelek bele a dologba. Elvittük a macskát az állatorvoshoz, aki alapos vizsgálat után kijelentette, hogy teljesen egészséges. „Lehet, hogy valamilyen környezeti ingerre reagál” – mondta. Ez azonban nem nyugtatott meg.
Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy a macska az ágyon áll, közvetlenül a férjem mellkasán. Nem mozdult, csak lefelé nézett. Felkapcsoltam a lámpát, mire azonnal leugrott. A férjem közben végigaludta az egészet. De bennem valami végleg megváltozott.
Úgy döntöttem, felszerelek egy éjjellátó kamerát a hálószobában. Úgy állítottam be, hogy az ágyat és a szekrény melletti sarkot is lássa. Másnap reggel remegő kézzel néztem vissza a felvételt.
Eleinte minden nyugodt volt. Aludtunk, a macska a helyén feküdt. Hajnali három körül azonban hirtelen felemelte a fejét, és a szoba sarkába nézett. Percekig mozdulatlanul figyelt.
Ezután felugrott az ágyra, és a férjem mellé ült. A tekintete továbbra is ugyanarra a pontra szegeződött.
Amikor kinagyítottam a képet, észrevettem valamit. A sarokban lévő árnyék nem pontosan követte a bútorok vonalát. Sötétebbnek, sűrűbbnek tűnt, mint a környezet.
3:17-kor a macska hirtelen felborzolta a szőrét, meghajlította a hátát, mintha védekező testtartást venne fel. Ugyanabban a pillanatban a férjem nyugtalanul megmozdult, és kapkodva vett levegőt, mintha nehezen lélegezne. Én a felvételen csak megfordultam, majd tovább aludtam.
Újra és újra visszanéztem a jelenetet, próbálva ésszerű magyarázatot találni. Fényvisszaverődés? Kamera-hiba? Nem voltam meggyőződve.
A következő napokban a férjem arról panaszkodott, hogy reggelente nyomást érez a mellkasán, és éjszaka néha fulladásérzésre ébred. Felszereltünk egy második kamerát is. Az eredmény hasonló volt: ugyanabban az időben a macska reagált, és a sarokban látható terület másképp verte vissza az infravörös fényt.
Az egyik felvételen a macska lefeküdt a férjem mellkasára, és hosszú percekig ott maradt. Másnap reggel azt mondta, ritkán aludt ilyen mélyen és nyugodtan.
Végül szakemberrel átvizsgáltattuk a lakást. Kiderült, hogy a hálószoba szellőzése nem megfelelő, és éjszaka megemelkedik a szén-dioxid-szint. Ez okozhatta a fulladásérzést, a nyugtalan alvást és a hirtelen ébredéseket.
A javítások után és az ágy áthelyezésével a macska éjszakai viselkedése teljesen megváltozott. Már nem ül a párnám mellett, és nem figyeli a sarkot. Nyugodtan alszik a saját helyén.
Nem tudom biztosan, mit láttam a felvételeken. Lehet, hogy csak az árnyékok játéka volt, amit a félelem felnagyított. Egy dolgot azonban biztosan tudok: a macska nem ijesztgetni akart minket. Úgy tűnt, inkább vigyáz ránk.
Azóta, ha éjszaka felébredek, és látom, hogy békésen alszik, különös nyugalom tölt el. Mintha tudnám, hogy ha bármi történne, ő előbb észrevenné, mint mi.
Отправить ответ