Nem akart mást, csak annyit, hogy a régi kályha legalább a leghidegebb éjszakákon melegítsen.
Amikor felhívta a fűrésztelepet, a hangja halk és bizonytalan volt. Nem kért kedvezményt, nem panaszkodott. Csak a minimumot kérte, amit még ki tudott fizetni.
Másnap reggel azonban egy hatalmas teherautó állt meg a háza előtt.
Túl nagy.
A munkások szó nélkül kezdték lepakolni a fát. A kupac egyre nőtt. Nena szíve összeszorult. Tudta, hogy ezt soha nem tudja kifizetni.
Könnyekkel a szemében könyörgött a sofőrnek, hogy álljon meg.
— Kérem… ez biztosan tévedés… nincs ennyi pénzem…
Átnyújtotta az összes megtakarítását. Mindenét.
A férfi megrázta a fejét.
— Ez nem hiba, asszonyom. Ez ajándék… a fiától.
Nena megdermedt.
— A fiamtól?… De… húsz éve eltűnt…
A sofőr csendesen válaszolt:
— Él. És soha nem felejtette el magát.
A nő térdre rogyott. A hideg földön ült, miközben az emlékek elárasztották.
Húsz évvel korábban egyedül maradt a kisfiával. A férje balesetben meghalt. A pénz elfogyott. A segítség elmaradt.
Bármit elvállalt: takarított, mosott, segített másoknak. Csak azért, hogy a fia ne éhezzen.
Télen egyetlen takaró alatt aludtak. Ő mindig a fiának adta az utolsó falatot.
— Egyél csak, én már ettem — hazudta.
Tizenöt évesen a fiú a városba ment tanulni. Eladta az utolsó tehenét, hogy kifizesse az útját.
A levelek egyre ritkábban jöttek.
Aztán teljesen elmaradtak.
Azt mondták, eltűnt.
Talán meghalt.
Évekig sírt.
Aztán már nem maradt könnye.
A sofőr egy összehajtott papírt adott át neki.
— Ezt küldi.
Kinyitotta.
„Anya, bocsáss meg, hogy nem voltam melletted. Most én vigyázok rád. Te életet adtál — én meleget adok.”
A papírt a szívéhez szorította.
Két nappal később egy autó érkezett.
Egy magas, őszülő férfi szállt ki belőle. Sokáig állt a kapunál.
— Anya…
Nena mezítláb futott ki hozzá, nem érezve a hideget.
Összeölelkeztek.
Húsz év fájdalma eltűnt egy pillanat alatt.
— Sajnálom, hogy nem adhattam neked jobb életet — zokogta.
— Mindent megadtál — felelte. — A szeretetet. Az erőt. A hitet.
Azóta meleg van a házban.
A kályha nem alszik ki.
Van étel.
Van fény.
És van szeretet.
Minden reggel teát készít neki.
Minden este megkérdezi:
— Fázol, anya?
Ő pedig mosolyog:
— Nem, fiam. Meleg van. A házban is. A szívemben is.
Отправить ответ