„Ne sajnáljátok magatoktól az élet örömeit.”
A születésnapján egy különleges ajándékkal viszonoztam**
Az esküvő nemcsak a szerelemről, a virágokról és a szép fényképekről szól. Hanem arról is, hogy ilyenkor meglátjuk, kik az igazi emberek körülöttünk. A férjemmel, Márkkal ezt nagyon hamar megtapasztaltuk.
Közel két évig spóroltunk az esküvőre. Lemondtunk az utazásokról, figyeltünk minden kiadásra. Nem luxust akartunk, csak egy meghitt estét a családdal és a barátokkal.
Körülbelül negyven vendég jött el.
Köztük Márk idősebb nővére, Júlia is.
Harmincéves volt, jó munkája, új autója, drága ruhái voltak — és az a szokása, hogy mindig felsőbbrendűnek érezte magát.
Velem udvarias volt, de hideg.
— Biztos, hogy ezt a tortát akarod? — kérdezte fintorogva. — Ma már ez nem divat.
— És az étterem… hát, többre számítottam.
Hallgattam. Nem akartam vitát.
Márk mindig megnyugtatott:
— Ne törődj vele. Ilyen a természete.
Az esküvő napja
Minden majdnem tökéletes volt. A szertartás, a zene, az érzelmek.
Kivéve Júliát.
Élénkvörös ruhában jelent meg, feltűnő kivágással, mintha ő lenne az este főszereplője. Minden pillanatban magára vonta a figyelmet.
A legdrágább pezsgőt rendelte.
— A többitől fáj a fejem — mondta gond nélkül.
Amikor az ajándékozás következett, hosszú beszédet tartott.
Majd átnyújtott egy elegáns, bordó borítékot.
— Szívből adom. Éljetek szépen.
A kellemetlen igazság
Éjjel, amikor kibontottuk az ajándékokat, minden őszinte volt.
Kivéve az övét.
Márk kinyitotta a borítékot.
Üres volt.
Csak egy kis kártya volt benne:
„Szeretettel. Éljetek boldogan.”
Semmi más.
— Ez biztos tévedés… — suttogta.
— Nem — feleltem nyugodtan. — Tudta, mit csinál.
Nem akartam veszekedést.
Igazságot akartam.
A születésnapja
Két hónappal később Júlia születésnapot ünnepelt egy elegáns étteremben.
Fotós, zene, díszítés.
Küldött egy ajándéklistát:
Utalványok, parfümök, pénz.
„Minimum 50 euró fejenként.”
Márk nem akart menni.
— Elmegyünk — mondtam. — Van egy tervem.
Az „ajándékom”
Vettem egy drága, vastag borítékot arany szegéllyel.
Beletettem egy lapot:
„Megérdemled a legjobbat.”
És semmi mást.
Gondosan leragasztottam.
Az igazság pillanata
Mindenki előtt bontotta ki.
A mosolya megfagyott.
Belanézett.
Újra.
— Hol van az ajándék? — kérdezte zavartan.
Elmosolyodtam.
— Ugyanott, ahol a tiéd volt az esküvőnkön.
Csend lett.
— Meg akartok alázni! — kiáltotta.
— Nem — mondta Márk higgadtan. — Csak megmutatjuk, mit tettél.
Ami megmaradt
Sírásban távozott.
Azóta alig beszél velünk.
De mi nyugodtak vagyunk.
Mert néha nem kell kiabálni.
Elég egy tükör.
Ami megmutatja az igazságot.
Отправить ответ