Es főként az idős asszonyokat zaklatták, mert tudták, hogy ők nem tudnak ellenállni. Emma édesanyja évek óta ott árulta a portékáját. Soha nem panaszkodott, és a lányának mindig azt mondta, hogy minden rendben van.
Pedig semmi sem volt rendben.
Azon a napon Emma egyenruha nélkül, váratlanul érkezett. Néhány nap szabadságot kapott egy nehéz bevetés után, és csak pihenni akart, segíteni az anyjának, beszélgetni egy csésze tea mellett. Amikor közeledett a standhoz, üvegcsörömpölést és egy durva férfihangot hallott. A szíve azonnal összeszorult.
Az egyik férfi erősen csavarta az anyja csuklóját. A másik feldöntötte a ládákat, a harmadik pedig nevetve figyelte a jelenetet. Az idős asszony hangja remegett a félelemtől. Amikor az egyik támadó a nyakához nyúlt, Emma közbelépett.
Nem kiabált. Nem fenyegetőzött. Egyetlen gyors, pontos mozdulat – és az első férfi fájdalmas kiáltással térdre rogyott. A második pillanatok alatt a földre került, a karja szakszerűen lefogva. A körülállók döbbenten nézték. Senki sem sejtette, hogy a csendes lány ilyen képzett és határozott.
Az édesanyja számára Emma mindig csak szerető gyermek volt. Valójában azonban főtörzsőrmesterként szolgált egy különleges egységnél, és harci technikákat oktatott elit katonáknak. A megalázott banditák visszavonultak, de egyikük még visszaszólt:
– Ezt még megbánják!
Emma nem válaszolt. Tudta, hogy vissza fognak térni.
Aznap este korábban bezártak. Emma csendben felhívott néhány kollégát, akik a városban tartózkodtak. Nem akart feltűnést, csak biztosítani akarta, hogy többé ne ismétlődhessen meg az, ami történt.
Éjjel a banditák valóban visszajöttek. Többen voltak, és magabiztosak. Azt hitték, hogy a félelem ismét elég lesz.
De a piac már nem volt védtelen.
Amikor megpróbálták feltörni az egyik stand zárját, erős fény világított rájuk.
– Rendőrség! Földre!
A parancs határozottan hangzott. Árnyak léptek elő a sötétből, fegyelmezett mozdulatokkal. Perceken belül mindannyian a földön feküdtek, bilincsben. Az önbizalmuk egy szempillantás alatt szertefoszlott.
Később kiderült, hogy a banda több környékbeli üzletet is zsarolt. Régi, eltűntnek hitt feljelentések kerültek elő, és végre akadtak tanúk, akik beszélni mertek.
Emma távolról figyelte az eseményeket. Nem bosszút akart. Csak meg akarta védeni az édesanyját.
Másnap reggel a piac hangulata megváltozott. Emma anyja nyugodtan nyitotta ki a standot. A szomszéd árusok hálásan köszöntötték. Senki sem jött többé pénzt követelni.
Este, amikor együtt ültek, az édesanya halkan megkérdezte:
– Miért tetted mindezt?
Emma nyugodtan felelt:
– Mert senkinek sincs joga bántani téged.
A banditák azt hitték, hogy egy kiszolgáltatott idős asszonyt félemlítenek meg. Nem tudták, hogy ezúttal egy olyan nő lányával kerültek szembe, aki számára a védelem nem üres szó, hanem kötelesség.
És ez lett a végzetes tévedésük.
Отправить ответ