A fényűző szállodáról, ő pedig elégedetten dőlt hátra az ülésében. Úgy érezte, tökéletes bosszút állt. A fejében már látta maga előtt a képet: a megalázott feleség, aki kénytelen megosztani az otthonát egy idegennel. Minden részletet előre eltervezett. Egy ismerős közjegyző, gyorsan aláírt szerződés, és a lakás felének eladása „az első szembejövőnek” – egy Viktor nevű hajléktalannak, akit egy szupermarket előtt szólított meg, és némi pénzzel rávett az üzletre.
Arra azonban nem gondolt, hogy az a nő, akivel több mint húsz évet élt együtt, nem fog összeomlani.
Amikor becsapódott mögötte az ajtó, a lakásban síri csend lett. A felesége néhány másodpercig mozdulatlanul állt, majd lassan Viktor felé fordult. A férfi zavarban volt, látszott rajta, hogy nem számított ilyen helyzetre.
– Sajnálom… Nem tudtam, hogy ez valójában bosszú – mondta halkan. – Azt hittem, minden törvényes.
Az asszony mély levegőt vett.
– Jöjjön be. Először beszéljük meg.
Az este folyamán Viktor elmesélte az életét: hogyan veszítette el az állását, az iratait, majd az otthonát. Nem akart senkinek ártani. Csak túl akart élni.
Másnap a nő felhívta a fiukat. A fiatalember hamar megérkezett. Meghallgatta az anyját, majd csendesen csak ennyit mondott:
– Apa ezt nagyon elrontotta.
Tapasztalt ügyvédhez fordultak. A jogász alaposan átnézte a szerződést, majd komoran megjegyezte:
– A tulajdonrész eladása a másik tulajdonostárs előzetes értesítése nélkül, ráadásul feltűnően alacsony áron? Ez komolyan megtámadható.
Rövid időn belül keresetet nyújtottak be a szerződés érvénytelenítése érdekében. Közben az is kiderült, hogy a férj a távozása előtt jelentős összegeket utalt át saját számlákra. Miközben ő a tengerparton pihent, otthon jogi lépések sorozata indult el.
A telefonhívás váratlanul érte.
– Bírósági eljárás indult. Javaslom, hogy azonnal térjen haza – közölte az ügyvédje.
Először nem vette komolyan. Ám amikor a banki műveleteit korlátozták, rájött, hogy a helyzet súlyos. Sietve hazautazott.
Otthon azonban nem jelenetek fogadták, hanem nyugodt határozottság. A felesége összeszedett volt, Viktor pedig időközben segítséget kapott az iratai rendezéséhez, sőt munkát is talált. Már nem az a megtört ember állt előtte, akit néhány hete az utcáról hozott.
A bíróság végül kimondta a szerződés érvénytelenségét. Megállapították, hogy sérültek a tulajdonostárs jogai, és a tranzakció rosszhiszemű volt. A lakásrészt visszaállították a közös tulajdonba, és a vagyonmegosztás során a férj pénzügyi manőverei is ellene szóltak.
A szeretője hamar eltűnt, amikor világossá vált, hogy nem gondtalan jövő, hanem jogi viták várnak rá.
A legfájdalmasabb mégsem a pénzveszteség volt. A fia elfordult tőle. Számára ez nem csupán házastársi vita volt, hanem árulás.
Egy nap a férj összefutott Viktorral a ház előtt.
– Maga is benne volt ebben? – kérdezte keserűen.
Viktor nyugodtan válaszolt:
– Nem. Csak nem akartam részt venni igazságtalanságban.
Ekkor értette meg, hogy a bosszú, amelyet olyan zseniálisnak hitt, valójában elhamarkodott és romboló döntés volt. Másnak akart fájdalmat okozni, de végül saját magát taszította magányba.
A válás csendben zajlott le. Néhány aláírás, hivatalos mondatok, és lezárult egy korszak.
Néhány hónappal később meglátta volt feleségét az utcán: magabiztosan, kiegyensúlyozottan lépdelt. Akkor döbbent rá, hogy az igazi erő nem a pusztításban rejlik, hanem abban, hogy valaki képes újra felépíteni önmagát.
Ő romokat akart hagyni maga mögött.
Végül egyedül maradt a sajátjai között.
Отправить ответ