Közvetlenül az arca elé fordítottam a pénztárcámat.

A bőr halk csattanása hangosabbnak tűnt, mint a rendőrségi szirénák.

Odabent nem volt pénz, sem fényképek, sem hétköznapi iratok.

Csak egy hivatalos katonai igazolvány és egy megkopott azonosítólemez.

Miller főnök rápillantott — és megdermedt.

A mosolya eltűnt.

A bilincset tartó keze megremegett.

— Mi… mi ez? — suttogta.

Lassan felemeltem a fejem.

— Evelyn Harper tábornok vagyok. A Keleti Hadtest volt parancsnoka. A Fallúdzsai hadműveletért Ezüstcsillaggal tüntettek ki.

A kertben síri csend lett.

A szomszédok abbahagyták a felvételt.

Még a szél is elcsendesedett.

Sara elsápadt.

— Apa… hazudik… — motyogta.

Megnyomtam az igazolvány gombját.

Megjelent a katonai adatbázis.

Név. Fénykép. Rendfokozat. Hivatalos aláírás.

Eredeti.

Megkérdőjelezhetetlen.

Miller arca hamuszürkévé vált.

Azonnal elvette a kezét a fegyverétől.

— Tábornok asszony… én… nem tudtam…

— Természetesen nem, — feleltem nyugodtan. — Soha nem dicsekedtem. Csak éltem. És neveltem a fiamat.

A földön fekvő gyermekre mutattam.

— És ön most megakadályozta, hogy segítséget kapjon.

— Mentősök, azonnal! — parancsoltam.

Rögtön odasiettek.

Sara felkiáltott:

— Apa, ne higgy neki! Tönkre akar minket tenni!

Szemébe néztem.

— Megütöttél egy gyereket. Elégetted a kitüntetést. Hazudtál a rendőrségnek.

Egy szomszéd felemelte a telefonját.

— Minden fel van véve.

— Nekem is.

— Nekem is.

Miller megértette.

— Sara… mondd, hogy ez nem igaz…

Zokogni kezdett.

— Csak… irigy voltam… — vallotta be. — Mindenki tisztelte… engem senki…

— Önmagadat gyűlölted, — mondtam halkan.

A rendőrökhöz fordultam.

— Tartóztassák le.

— Nem! Apa! — sikította.

A bilincs kattanva zárult.

Közben a mentő elvitte a fiamat.

Túlélte.

Agyarázkódás nélkül: agyrázkódása volt, de rendben lett.

A kórházban suttogta:

— Anya… megmentettem a csillagodat…

Elmosolyodtam.

— Te vagy az én csillagom.

Egy héttel később:

Sara ellen vádat emeltek.

Millert felfüggesztették.

Az ügy országos botrány lett.

A medálom ma a fiam ágya felett lóg.

Nem a háború jelképeként.

Hanem emlékeztetőként:

Az igazi erő gyakran csendes.

Amíg el nem jön az ideje megszólalni.

Оставьте первый комментарий

Отправить ответ

Ваш e-mail не будет опубликован.


*