A kávézó reggeli terme tele volt az erős kávé és a pirított kenyér illatával.
Az asztalok között magabiztosan suhant Lily — karcsú lány, fáradt tekintettel és könnyed járással. Már három éve dolgozott itt pincérnőként, próbálva nem panaszkodni a sorsára. Minden műszak után hazament, ahol beteg édesanyja várta.
— Vigyázz, Lily! — kiáltotta az egyik állandó vendég gúnyosan mosolyogva. — Ne önts rám a kávédat! 😱😱
A szomszédos asztalnál ülő társaság hangosan felnevetett, de a lány hallgatott. Csak erősebben szorította a tálcát, és nyugodtan folytatta a rendeléseket.
Lily megdermedt, képtelen volt kiszabadítani a kezét. A férfi erősen tartotta, de nem haraggal — inkább rémülettel, mintha attól félne, hogy kísértet áll előtte.
— Válaszolj, lányom… — suttogta, miközben egyenesen a szemébe nézett. — Hol láttad ezt a jelet?
A lány nem szólt. Az ajka remegett.
— Én… én nem tudom… — nyögte alig hallhatóan. — Csak egy rajz… szép volt.
— Szép?! — hangja megremegett. — Ez a jel a „Fekete Sólyom” osztaghoz tartozott. Nyolcan voltunk. Öten tértek vissza.
Elengedte a kezét, hátralépett, majd mintha elvesztette volna az erejét, leült egy székre. Szemei előtt felvillantak a múlt képei — a sivatag, a helikopterek zúgása, sikolyok, vér, és ugyanaz a jel, beleégetve az orvosuk vállába.

Lily zavartan állt előtte. A résnyire nyitott ablakon át beáramló szél meglengette a haját. Néhány vendég érdeklődve figyelte, de senki sem avatkozott közbe.
— Az apád… — mondta a férfi halkan, mintha önmagához beszélne. — Viktor Szavin volt a neve, igaz?
Lily megremegett.
— Honnan tudja ezt a nevet?.. — suttogta.
A veterán felnézett.
— Mert ő volt a parancsnokom. Ő mentette meg az életemet. És ott halt meg… ugyanazon a jel alatt.
Csend nehezedett a helyiségre, mintha a kávézó falai közelebb húzódtak volna.
— Ez lehetetlen, — mondta Lily alig lélegezve. — Nekem azt mondták, hogy egyszerűen elment… amikor gyerek voltam.
— Nem, lányom. Ő nem ment el. Ott maradt. Mi temettük el saját kezünkkel. És a testén ott volt ez a jel — fekete sólyom kereszttel. Az osztag szimbóluma. A hűség és a fájdalom jele.
Lily szemét könnyek töltötték meg.
— Akkor honnan tudja biztosan, hogy ő volt az?..
A veterán elővett egy kopott fényképet a zsebéből. Fiatal katonák voltak rajta, napfény, homok — és köztük egy férfi, akinek a tekintete most az ő vonásaiban élt tovább.
Lily a szájához kapta a kezét.
— Ő az…
A férfi bólintott.
— Évek óta keresem a lányát. El akartam mondani az igazságot. De a sors idehozott… véletlenül, vagy talán nem is véletlenül.
Lily mellé ült, térdei remegtek.
— Akkor ez a tetoválás… az ő emléke?..
A veterán a karjára nézett.
— Igen. De te nem tudhattad… senki más nem ismerte ezt a szimbólumot. Valaki elmondta neked. Ki volt az?
Lily felemelte a fejét. Arca megváltozott.
— Egy férfi… jött fél éve. Azt mondta, hogy ismerte az apámat. Hogy „folytatnom kell a munkáját”. Akkor még nem értettem…
A veterán megfeszült.
— A neve. Emlékszel rá?
Lily halkan mondta:
— Korvin őrnagy.
A férfi felugrott.
Az arca elsápadt.
— Korvin?! — suttogta. — De hiszen… húsz éve halott…
A kávézó levegője megnehezedett, mint vihar előtt. A veterán lassan lenézett a tetoválására, majd újra a lány szemébe nézett.
— Lányom, — mondta rekedten. — Ha Korvin él… akkor minden, amit múltnak hittünk, most kezdődik el. 😱😱
Az ablak mellett, a függöny árnyékában, egy őszülő hajú, kopott terepkabátos férfi ült. Lassan itta a kávéját, a csészébe meredve, de időnként pillantása visszatért Lilyre.
Amikor a lány lehajolt, hogy összeszedje az elhasznált szalvétákat, a blúza ujja alól elővillant egy tetoválás — fekete sólyom, amely karmaiban orvosi keresztet tartott.
A veterán elsápadt. Keze, amelyben a csésze volt, megremegett. Azt a szimbólumot soha nem tudta elfelejteni.
Hirtelen felpattant, megragadta a lány csuklóját, és felrántotta az ujját.
— Honnan van ez a jel? — kérdezte mély, rekedt hangon.
Lily láthatóan zavarba jött, de próbált mosolyogni.
— Csak egy rajz, — motyogta. — Az interneten találtam, tetszett…
— Hazugság, — vágott közbe a férfi. Szeme elsötétült. — Láttam ezt a tetoválást korábban. És tudom, kié volt… 😱😱