Ez az ikonikus jelenet soha nem volt megvágva – most nézd meg közelebbről, és próbálj meg nem levegő után kapkodni, amikor meglátod azt, amit nem kellett volna látni…

Eleinte mindenki azt hitte, hogy egy egyszerű filmes trükkről van szó. Egy apró hiba a fényben, egy árnyék a falon, talán csak valami technikai tévedés. De amikor a stáb visszanézte a felvételt, mindenki elnémult.

A rendező lehajolt a monitorhoz, előre-hátra pörgette a jelenetet, és egyre sápadtabb lett. Néhány perc múlva felállt, levette a szemüvegét, és hangtalanul kiment a teremből. Többé senki sem látta ugyanolyannak.

A jelenet eredetileg ártatlan volt: egy nő lassan sétál egy üres folyosón, a kamera követi, majd közelít az arcára. De a háttérben, közvetlenül a fal mellett, valami megmozdult. Nem árnyék volt. Nem visszatükröződés. Valami… emberi.

A kamera fókuszált, és abban a pillanatban a mozdulat megállt. Egy alak állt ott, részben homályban, és amikor a nő elhaladt előtte – az alak kinyitotta a szemét.

A technikusok újra és újra visszatekerték a felvételt. A fények rendben voltak, a tükör nem vethetett ilyen árnyékot. Mégis, az alak ott volt. Mozdulatlan, mégis élő.

A hangmérnök azt állította, hogy valami különös suttogást hallott a háttérben. Amikor a hangot felerősítették, a suttogás egyetlen mondattá formálódott:
„Látsz most?”

A forgatás után a stáb tagjai egyre furcsábban kezdtek viselkedni. A lámpák maguktól kialudtak, a szalag megkarcolódott, pedig zárt szekrényben volt. A főszereplő nő nem mert többé egyedül maradni. Azt mondta, minden éjjel hallja ugyanazt a hangot a sötétben, a saját nevét suttogva.

Amikor a film végül a mozikba került, a rendező úgy döntött, a jelenetet változtatás nélkül benne hagyja. A közönség először lenyűgözve nézte – aztán valami megváltozott a teremben. Az emberek hátrafordultak, mintha valaki állna mögöttük. Egy nő felsikoltott, egy férfi ájultan esett le a székről.

A vetítés után több néző azt állította, hogy az alak a vásznon megmozdult, és egyenesen a szemükbe nézett. Egy újságíró, aki cikket írt a jelenségről, néhány nappal később eltűnt. Csak a diktafonját találták meg az asztalán – rajta egy hang, suttogva:
„Most már te is láttál engem.”

A film hivatalosan soha többé nem került vetítésre. A negatívot elzárták, de a legenda szerint létezik egy másolat. Egyetlen tekercs, amely állítólag újra és újra megjelenik az online aukciókon – és mindenki, aki megpróbálta lejátszani, eltűnt.

Ha valaha látod ezt a jelenetet, ne próbálj meg elfordulni. Mert az, ami a háttérben áll, nem csupán egy árnyék.
És ha elkapod a pillantását – már túl késő.