🏠 Az új szomszédom kavicsot szórt a házam elé – és ezzel kezdődött a rémálom
Sosem felejtem el azt a napot. Egy fárasztó munkanap után hazaindultam, vágyva egy kis csendre és nyugalomra. De amikor bekanyarodtam az utcába, megdermedtem. Az egész felhajtóm – amit éveken át gondosan karbantartottam – eltűnt egy hatalmas kavicshegy alatt.
Először azt hittem, valami félreértés történt, talán egy teherautó rossz címre szállított. De aztán megláttam őt – az új szomszédomat. A kerítésnek támaszkodva állt, és hideg mosollyal figyelt.
– Ez a maga kavicsa? – kérdeztem döbbenten.
– Igen, – felelte közönyösen. – Nem volt jobb hely, ide öntöttem. Úgysem használja senki ezt a részt, nem igaz?
Nem igaz? Az volt az én bejáróm, az én telkem!
Próbáltam nyugodt maradni, és higgadtan elmagyaráztam neki, hogy ez így nem maradhat. Felajánlottam, hogy a takarítás költségeit felezzük meg. Kis gondolkodás után beleegyezett. Másnap jött egy traktor, és elszállította a kavicsot. Úgy tűnt, rendeződött a helyzet.
De ez csak a vihar előtti csend volt.
🌒 Eltűnt virágok és furcsa zajok éjjel
Pár nap múlva észrevettem, hogy a kertemben hiányoznak virágok. Először csak néhány, aztán egész sorok. Azt gondoltam, talán a macskák, vagy valami állat vitte el őket. Aztán egyik délután átnéztem a kerítésen, és megdermedtem: a saját virágaimat láttam viszont az ő udvarában.
Futva mentem át hozzá.
– Miért ültette el a virágaimat a saját kertjébe? – kiáltottam.
– Azt hittem, nem bánja, – mondta nyugodtan, miközben cigarettát sodort. – Olyan üres volt ott nálam, gondoltam, szebbé teszem.
Az arca kifejezéstelen maradt, de a tekintetében volt valami fenyegető. Azóta minden este hallottam valamit: fémes koppanásokat, lépteket a bokrok mögött, halk zörgést az ablak alatt. Amikor kimentem, nem volt ott senki – de reggelre a fű mindig le volt taposva.
📹 A kamera, ami mindent leleplezett
Végül vettem egy kis biztonsági kamerát, és felszereltem a ház sarkára. Az első két éjszaka semmi. A harmadik viszont mindent megváltoztatott.
A felvételen ő volt látható – a szomszéd. Éjjel, zseblámpával, a kertemben járkált, ásót tartott a kezében, és valamit elásott a földbe. Amikor közelebb nagyítottam, láttam, hogy a régi virágcserepeimet tette a föld alá.
Miért tenné valaki ezt? Mit akart ezzel üzenni?
Elvittem a felvételt a rendőrségre. Csak vállat vontak:
– Szomszédi vita, asszonyom. Figyelje, mi történik, és szóljon, ha súlyosbodik.
De ő mintha megérezte volna, hogy megfigyelem. Attól a naptól kezdve elkerült. Nem beszélt, nem köszönt, csak néha láttam az ablakból, hogy engem figyel.
🔥 A tűz, ami mindent eldöntött
Egy este füstszagot éreztem. Amikor kimentem, lángok csaptak fel a kukából a házam előtt. A tűz már a kerítést nyaldosta. Szerencsére gyorsan el tudtam oltani a slaggal, de remegtem a félelemtől.
A tűzoltók szerint valaki szándékosan gyújtotta meg. A földön egy cigarettacsikket találtak – ugyanabból a márkából, amit a szomszéd mindig szívott.
Bizonyíték nem volt, de nekem nem kellett több.
Még aznap éjjel elmentem a házból. Egy barátnőmnél aludtam, és másnap elkezdtem új otthont keresni.
💔 Azóta
Most egy másik városrészben élek. Az új szomszédaim kedvesek, mindig köszönnek, segítenek, mosolyognak. De minden alkalommal, amikor hallom a kavicsok csörgését egy teherautóról, kiráz a hideg.
Mert tudom, hogy egy apró, ártatlannak tűnő dolog – egy rakás kavics – néha elég ahhoz, hogy az ember megismerje a gonoszság igazi arcát.