Évek óta senki sem hallott róla. Fiatalon elment a városba dolgozni, és azóta csak ritkán küldött pénzt és rövid leveleket a szüleinek. Azt hitték, talán soha többé nem tér vissza.

Aztán egy nap, teljesen váratlanul, megjelent a házuk előtt. Nem egyedül – egy nővel.

Az idős szülők örömükben sírva fakadtak. Végre hazajött az egyetlen fiuk! Ráadásul megházasodott! Az anya sietve vacsorát készített, az apa bort bontott. Aztán kinyílt az ajtó – és minden elnémult.

A nő fekete kendőt viselt, arca vastag kötések alá volt rejtve. Csak a szeme látszott – mély, fáradt és tele fájdalommal.

Az anya remegő hangon kérdezte:
— Fiam… mi történt vele?

A férfi csak ennyit mondott halkan:
— Ne kérdezd, anya. Csak fogadd el őt, mint a feleségemet.

Ettől a naptól kezdve különös csend költözött a házba. A meny sosem ment ki az utcára, senkivel nem beszélt, és esténként halk sírást lehetett hallani a szobájából.

A faluban gyorsan elindultak a pletykák. Egyesek azt suttogták, hogy bűnöző. Mások szerint boszorkány. Senki sem tudta, ki is valójában.

Egy éjjel az idős házaspár már nem bírta tovább a feszültséget. Amikor a fiuk és a menye elaludtak, csendben kinyitották az ajtót, és beléptek.

A nő a tükör előtt ült, és lassan levette a kötszereket.

Amikor meglátták az arcát, az anya felkiáltott. A nő bőre megégett, a fél arca szinte felismerhetetlen volt. Az egyik szeme alig nyílt ki, az ajka torz mosolyban feszült.

A nő remegő hangon suttogta:
— Bocsássanak meg… nem akartam senkit megijeszteni…

A férfi felriadt, odaugrott és átölelte őt.
— Elég volt! — kiáltotta. — Ő az én feleségem, és nem hagyom, hogy bárki bántsa!

Ezután mindent elmondott.

Néhány évvel korábban hatalmas tűz ütött ki abban az épületben, ahol lakott. A lángok között egy nő rekedt bent. Ő rohant be érte, és kihozta – súlyos égési sérülésekkel. Az orvosok lemondtak róla. Mindenki elfordult tőle, kivéve egyetlen embert — őt.

Ő ápolta, etette, segítette járni, és hónapokig mellette maradt. Amikor a nő végre talpra állt, a férfi azt mondta:
— Nem érdekel, hogyan nézel ki. A szíved szebb, mint bárki másé. Légy a feleségem.

Így kezdődött a történetük.

Amikor eldöntötték, hogy visszatérnek a faluba, a nő sírva kérte:
— Ne menjünk oda. Az emberek megvetnek majd.
De a férfi csak mosolygott:
— Ha megismernek, szeretni fognak.

Az első hetekben mindenki kerülte őket. De egy éjjel tűz ütött ki az iskolában. A nő habozás nélkül berohant a lángok közé, és két gyereket mentett ki. Súlyosan megégett, de a gyerekek életben maradtak.

Amikor a falubeliek ezt megtudták, sokan sírtak. A nőt, akit addig „szörnyetegnek” nevezték, hirtelen hősként kezdték tisztelni.

Azóta senki sem mert róla rosszat mondani. A házuk elé egy kis tábla került, rajta a felirat:

„Itt élnek azok, akik megtanították nekünk, mi az igazi szeretet.”