Még pizsamában álltam az ajtóban, karomban a négyéves kislányommal, Jázminnal, miközben hétéves fiam, Marci, mögöttem bújt meg. Aztán azt hallottuk, hogy valami nehéz, dübörgő tömeg halad felfelé a lépcsőn.
Harminc motoros férfi. Bőr mellények, bakancsok, hangos lépések, fenyegető jelenlét.
Mögöttük jött a háztulajdonosom, Richárd. Úgy festett, mintha csak egy kis adminisztrációt jött volna intézni, nem pedig családot kilakoltatni.
– Letelt az idő, Rebeka – mondta érzelem nélkül. – Ezek az urak ki fogják pakolni a holmidat a járdára. Van tíz perced összeszedni, ami fontos.
Jázmin sírva fakadt. Marci olyan erősen szorította meg a pizsama nadrágomat, hogy még a körmét is éreztem. Én pedig csak álltam ott, és éreztem, ahogy belül széthasadok. Tudtam, hogy ez a nap eljön. Csak abban reménykedtem, hogy valami megváltozik, hogy kapok még egy hetet, valamilyen csodát. De nem jött csoda.
– Kérlek… – hebegtem halkan. – Pénteken megkapom az első fizetésem. Ki tudok fizetni legalább egy részt…
– Ezt mondtad múlt hónapban is, meg azelőtt is – vágott közbe Richárd. – Kifizettem ezeknek az embereknek az órabérét. Ma vége.
Ekkor előrelépett a motorosok vezetője. Óriási férfi volt, deres szakállal, tetovált karokkal. Bőr mellényén ez állt: MARCUS és ELNÖK. Már a megjelenése is elég volt ahhoz, hogy bárki csendben maradjon.
– Asszonyom, legyen szíves félreállni – mondta mély, határozott hangon. – Meg lettünk bízva egy feladattal.
Ekkor Marci egyszerűen kibújt mögülem, odarohant Marcushoz, átölelte a lábát, és kétségbeesetten felkiáltott:
– Kérem, ne vegyék el az otthonunkat! Apa már nincs velünk, és anya mindent megtesz! Kérem szépen!
Marcus először a fiammal nézett farkasszemet, majd rám pillantott, karomban a síró kislánnyal, aztán be a nappaliba. A pillantása hirtelen megváltozott, mintha valamit észrevett volna, amit nem várt.
Ő és a többiek lassan bejöttek a lakásba. Richárd kiabált kívülről:
– Hahó! Nem azért fizettem, hogy nézelődjetek! Dolgozni kellene!
De senki sem reagált. Mindegyik motoros ugyanarra a falra nézett.
A nappali falát teleaggattuk gyerekrajzokkal. Színesek, kuszák voltak, tele gyermeki vonalakkal. Ám a szövegek rajtuk mindent elárultak:
„Anya segít a hajléktalanoknak enni.”
„Szeretném, ha anya világos lakásban élne.”
„Legyünk jók akkor is, ha nincs semmink.”
„Isten vigyázzon anyára.”
A rajzok alatt egy fénykép volt lefóliázva – az egyik jótékonysági akcióból. Ételosztásnál álltam, fáradtan, de mosolyogva, műanyag dobozokkal a kezemben. A képre valaki ezt írta:
„Köszönjük Rebekának – nélküle a program bezárt volna.”
A konyhapulton pedig csekkek. Halomban, szortírozva: villany, víz, óvoda, albérlet. Mind késedelmes. Semmi káosz, minden szépen, rendezetten, mintha valaki próbálna tartani egy utolsó, törékeny rendet az összeomlás előtt.
Aztán Marcus kezébe akadt egy kis papírdoboz. Benne két copfba fogott, levágott szőke haj. Mellette cetli:
„Eladó. Sürgős. Gyerekcipőre.”
Marcus lassan visszatette a dobozt, mintha porcelán lenne. Egy másik motoros kifordult a konyhából, a szemét törölve, és azt motyogta:
– A francba…
Richárd végül felbőszülve kiáltott:
– Nem érdekel a melodráma! Ki kell innen tenni mindent! Ez üzlet!
Marcus megfordult, és halkan, de dühvel telve válaszolt:
– Tényleg azt gondolod, hogy egy anya és két gyerek az „üzlet”?
– Tartozik! – ordította Richárd. – Fizessen valaki! Kétezer kétszáz euró! A többi nem érdekel!
Marcus ezek után semmit sem mondott, csak intett. A motorosok pedig egyszerre kezdtek el pénzt elővenni: gyűrött bankjegyeket, aprót, százakat, valaki még csekket is. Mind az asztalra került. Öt perc sem telt el, és ott volt a teljes összeg – sőt egy kicsivel több.
Marcus összeszámolta, majd odanyújtotta Richárdnak:
– Tessék. A tartozás rendezve. És most takarodj.
Richárd nem tudta, mit mondjon. Felkapta a pénzt és elsietett. Még az ajtót sem zárta be.
Marcus rám nézett, és halkan ennyit mondott:
– A gyerekek nem fizethetik meg a felnőttek hibáit. Soha.
Nem fenyegetett, nem szónokolt. Csak megfordult és távozott. Az emberei követték. Egy óra múlva a motorok elzúgtak az utcából.
Egy héttel később csomag érkezett. Meleg ételek, tartós élelmiszer, gyerekruhák, takaró, egy boríték némi pénzzel, és egy rövid üzenet:
Отправить ответ