A jeges szél vadul süvített a házak között, vastag hófüggönyt emelve az utcák fölé. A bejárati ajtó előtt kuporgott, reszketve, átázott pizsamában, mellkasához szorítva egy apró ajándékcsomagot.
Az ujjai annyira elgémberedtek, hogy alig tudta feloldani a telefonját.
— Léo… — zokogta, amikor meghallotta a hangját. — Kérlek… gyere értem… Kidobtak… Fázom… Félek…
A vonal másik végén csend lett.
— Hol vagy, June? — kérdezte feszülten.
— A ház előtt…
A hívás megszakadt.
Léo azonnal elindult.
Felkapott egy vékony kabátot, belebújt a cipőjébe, és kirohant a hóviharba. A szíve őrülten vert. Tudta, hogy minden perc számít.
June közben egyre gyengébb lett. A szempillái összefagytak, az ajkai elkékültek, minden lélegzetvétel fájt.
„Ne aludj el… Ne aludj el…” — ismételgette magában.
Az ablakon át látta a szüleit nevetni és bort inni, mintha semmi sem történt volna. Mintha nem hagyták volna kint a saját gyermeküket a fagyban.
Egyszer csak lépteket hallott.
— June!!!
Felemelte a fejét.
— Léo…
A fiú térdre rogyott mellette, és szorosan magához ölelte.
— Istenem… Mit tettek veled… — suttogta.
Levette a kabátját, és betakarta vele.
— Teljesen átfagytál… Meghalhattál volna…
— Csak meg akartalak lepni… — sírta. — Ajándékot készítettem…
Átnyújtotta a vizes csomagot.
Bennt egy kis füzet és egy cetli volt:
„A legjobb testvéremnek. Soha ne felejtsd el, milyen jó ember vagy.”
Léo szeme megtelt könnyel.
Abban a pillanatban eldöntötte, hogy többé nem hagyja bántani a húgát.
Felállt, karjába vette June-t, és az ajtóhoz ment.
Kopogott.
Majd erősebben.
Végül ököllel verte.
— AZONNAL NYISSÁTOK KI!
Robert nyitott ajtót, kezében egy pohár borral.
— Mi ez a zaj? — mordult rá.
Aztán meglátta a lányt.
Elsápadt.
Éléonore is megjelent mögötte.
— Léo, túlreagálod… — mondta hidegen. — Ez nevelés volt…
— Nevelés?! — kiáltotta. — Kidobtátok a hóba!
Elővette a telefonját.
— Minden adat megvan. Elküldtem a rendőrségnek és az újságíróknak.
A szülei arca megmerevedett.
— Ezt nem teheted… — suttogta Robert.
— Már megtettem.
Néhány órával később rendőrautók lepték el az utcát.
Kiderültek a titkos számlák, a csalások, az illegális ügyletek.
A Sterling név örökre elveszítette a becsületét.
June a kórházban feküdt, meleg takaró alatt.
Léo fogta a kezét.
— Megmentettél… — suttogta a lány.
— Nem, — mosolygott rá. — Te mentettél meg minket.
Attól az éjszakától kezdve nem a félelem irányította az életüket.
Hanem az igazság.
És a szabadság.
Отправить ответ