Minden úgy tűnt, mint mindig: ropogós tölcsér, édes illat, puha csokoládé réteg a tetején. De néhány másodperc múlva meghallottam a csodálkozó hangját:

— Anya, nézd, mi ez!

Odamentem, és megláttam valami furcsát a fagyi belsejében: egy apró, fekete darabot, mintha csomagolóanyag vagy karamell került volna bele. Eleinte azt hittük, csak egy gyártási hiba, talán egy darab csokoládé. De a lányom, aki mindig kíváncsi és alapos, óvatosan próbálta kiemelni a kanállal.

Pár másodperc múlva felkiáltott. A csokoládé alatt… egy apró, fekete, fényes tárgy volt, egyenetlen felülettel, mintha megégett vagy sérült lenne. A szívem összeszorult — azonnal tudtam, hogy ez nem való a fagyiba.

Óvatosan kivettem a tárgyat. Fém volt, éles, hideg, egyértelműen nem ehető. Rémület fogott el. Hogyan kerülhetett ez oda? A csomagolás sértetlen volt, gondosan le volt zárva, senki más nem férhetett hozzá.

Amikor észrevettem a kis vöröses foltokat a fémen, szinte elállt a lélegzetem. A lányom, aki általában bátor, hátrálni kezdett. Minden körülöttünk mintha lassított felvétel lett volna: az olvadt csokoládécseppek a tölcséren csorogtak, én pedig a kezemben tartottam azt a kis, rémisztő darabot, és rájöttem, hogy valaki vagy valami figyelmeztetni akart minket.

A szívem hevesen vert, a légzésem szaggatott és gyors lett. Elővettem a telefont, és azonnal felhívtam a gyártó ügyfélszolgálatát. Néhány perc múlva egy fiatalember érkezett az egyenruhában. Elvette a fagyit, lefotózta, és részletesen kikérdezett minket mindenről. Az arca először meglepődött, majd aggodalmat tükrözött, végül pedig hideg elhatározottságot.

— Azonnal ellenőriznünk kell az egész gyártási tételt — mondta. — A hibák nagyon ritkák, de előfordulhatnak.

Nagyon ritkák? Hogyan lehet valami ilyen veszélyes „nagyon ritka”? A lányom mellettem ült, még mindig remegve, tágra nyílt szemekkel. Ilyenkor döbben rá az ember, mennyire kiszolgáltatottak a gyerekek, és hogy az élet milyen gyorsan megváltozhat, még a legegyszerűbb, mindennapi helyzetekben is.

Később a rendőrség megerősítette, hogy a fémdarab idegen tárgy volt, az ügyet kivizsgálásra továbbították. A vállalat képviselői azt állították, hogy a minőségellenőrzés tökéletes, de a szakértők veszélyesnek minősítették a tárgyat.

Aznap éjjel alig tudtam aludni, elképzelve, mi történhetett volna, ha a lányom beleharap ebbe a darabba. Azóta minden fagyizás számunkra egy emlékeztető: az élet törékeny, és semmi sem biztos.

Ma már minden nevetés, minden örömteli pillanat vele egy kis győzelem a félelem felett, és emlékeztet arra, hogy a hétköznapi dolgok is rejthetnek váratlan veszélyt. Minden pillanat vele értékesebb, megismételhetetlen, mert az élet pillanatok alatt megváltozhat.