A család, a barátok és a közeli ismerősök összegyűltek, hogy végső búcsút vegyenek a fiatal lánytól, aki néhány nap alatt, váratlanul távozott. Magas láz, gyengeség, kínzó fejfájás… majd hirtelen szívleállás. Az orvosok ritka agyi gyulladást emlegettek, amely ellen nem volt esély.

A lány a koporsóban úgy feküdt, mintha békés álomba merült volna. Arca nyugodtnak tűnt, kezeit finoman mellkasára helyezték, haja gondosan elrendezve. Semmi nem utalt a szenvedésre, amely az utolsó napjait kísérte. Csak a bőre fakó színe árulta el, hogy már nem tartozik az élők közé.

Édesanyja fölé hajolt, tekintete fájdalmasan tapadt a lány arcára. A könnyei megállíthatatlanul folytak, mint egy soha véget nem érő patak. A nő szinte remegett az összetört szív súlya alatt.

Aztán hirtelen felszakadt belőle a kétségbeesés.

— Temessetek el vele együtt! — kiáltotta. — Nem tudok nélküle élni! Nem akarok tovább létezni a lányom nélkül! Vigyetek mellé, kérlek titeket!

A férje átölelte, de az ő karja is gyenge volt, remegő. A jelenlévők sorra próbálták vigasztalni, ám minden szó üresen hullott a padlóra. Olyan gyász volt ez, amelyhez nem létezik megfelelő mondat.

És akkor… valami megváltozott.

Az anya hirtelen abbahagyta a sírást. Teste megfeszült, mintha jéghideg érintés érte volna. Közelebb hajolt a lány arcához, hunyorított, majd hátrahőkölt, mintha valami lehetetlent látott volna.

— Várjatok… — suttogta. — Mozgást láttam.

Először mindenki azt hitte, hogy képzelődik. A gyász gyakran űz kegyetlen játékot az elmével. Ám egy pillanattal később halk hang törte meg a csendet. Alig hallható, finom rezgés. Mintha egy nagyon gyenge sóhajtás lett volna.

Az egyik nő, aki közel állt a koporsóhoz, hátralépett. Két fiatal fiú elejtette a virágokat, amelyeket a lány mellé akartak tenni. A levegő megfagyott, és valami fenyegető feszültség lengte körül az egész termet.

Az apa a lány nyaka felé hajolt, és még a lélegzete is elakadt. A bőr alatt enyhe rándulás futott végig. Aztán a lány ajkán parányi mozdulat futott át. Egy alig érzékelhető remegés.

— Ez lehetetlen… — motyogta az apa. — Ennek nem szabadna megtörténnie…

De mindenki látta. Mindenki érezte.

Az anya óvatosan megérintette a lány homlokát.

És azonnal visszarántotta a kezét.

A bőr nem volt teljesen hideg. Nem volt meleg sem — de nem volt halotti dermedtségű. Mintha a testben halvány, szinte észrevehetetlen élet lüktetett volna. Mintha valami — vagy valaki — visszarángatná őt abból a helyből, ahová az emberek nem térnek vissza.

— Mondtam! — kiáltotta az anya. — Nem ment el! Hall engem! Harcol!

Pánik tört ki. Valaki elszaladt orvost hívni, mások rémülten húzódtak a falak felé. Voltak, akik csak álltak mozdulatlanul, némán, mint akiknek a valóság hirtelen szétcsúszott a keze között.

Az orvosok gyorsan megérkeztek. Egyikük azonnal a koporsóhoz rohant, és vizsgálni kezdte a lányt. Arca minden másodperccel sápadtabb lett.

— Ki állította ki a halotti bizonyítványt? — kérdezte szinte dühösen, döbbenettel vegyes hangon. — Amit itt látok… ez nem egy halott test reakciója…

A mondatát félbeszakította a mozdulat, amely mindenkit megrendített.

A lány mellkasa lassan megemelkedett.

Egy halk, gyenge, de teljesen valós lélegzet.

A teremben többen felsikoltottak. Néhányan kimenekültek, mintha a halál ajtaja nyílt volna ki előttük. Az anya térdre rogyott, megragadta lánya kezét.

A kéz… visszaszorította az övét. Gyengén, de kétségtelenül.

— Kicsim… hallasz engem? — suttogta az anya remegő hangon.

A lány szempillái megremegtek. Aztán lassan, nagyon lassan, kinyíltak… egyetlen pillanatra.

A tekintete üres volt, mégis tele valamivel, amitől minden jelenlévő hátán végigfutott a hideg. Olyan volt, mint valakié, aki túlságosan sokat látott a túloldalon.

— Hozzátok a monitort! — kiáltotta az orvos. — Ha életjele van, nem veszíthetünk időt!

De a lány megelőzte őket.

Egy rekedt, reszelős hang tört fel a torkából. Olyan volt, mint egy szófoszlány. Mint egy üzenet egy olyan helyről, amelyet még kimondani is félelmetes.

A hang után a terem néma lett.

Mindenki ugyanazt érezte:

A lány nem egyszerűen visszatért az életbe.

Valami visszatért vele.