A sejk Khalid hatalmas márványtermében javában folytak az esti fogadás előkészületei.

A szolgák sietve járkáltak a díszített asztalok és oszlopok között, kristályfüzéreket aggattak fel, és mindent igyekeztek tökéletesre csiszolni, hogy a vendégek előtt a palota fényűző pompában ragyogjon.

Köztük mozgott csendesen Layla — egy visszahúzódó, telt idősödő asszony, aki már hosszú évek óta szolgált a palotában. Oly régóta végezte ugyanazt a munkát, hogy a legtöbben észre sem vették már. Láthatatlan volt.

Ám azon az estén a terem közepén állt valami, amit senki sem tudott figyelmen kívül hagyni: egy gyönyörű, élénkvörös ruha egy próbabábun. Szűk szabású, csillogó anyagból készült, hosszú uszállyal — mintha folyékony lángból varrták volna. A sejk a szeretőjének vásárolta, és a ruha ára nagyobb volt, mint Layla egész évi keresete együttvéve.

Layla éppen egy tálcányi poharat vitt el mellette, amikor önkéntelenül megállt. Csodálattal nézte a ruhát — annyira szép volt, hogy úgy tűnt, mintha nem is ebből a világból származna. Keze hezitáló mozdulattal érintette meg az anyagot.

Ekkor lépett be a sejk a terembe.

— Mit művelsz?! — harsant fel éles, haragos hangja.

Layla összerezzent, a tálca megingott.

— Én… elnézést… nem akartam…

— Ahhoz nyúltál, ami többet ér, mint az egész életed? — sziszegte, ahogy közelebb lépett hozzá. Mögötte ott állt a szeretője és két elegáns nő, akik kárörvendően kuncogtak.

— Csak… olyan gyönyörű… — suttogta Layla szégyenkezve.

— Gyönyörű? — gúnyolódott a sejk. — A te kezed csak bemocskolja.

Majd hirtelen, ahogy feszült figyelmet akart magának, fennhangon így szólt:

— Két lehetőséged van. ELSŐ: azonnal kifizeted a ruha teljes árát.

A nők harsányan felnevettek.

— MÁSODIK: ma este felveszed ezt a ruhát a vendégek előtt.

A nevetés felerősödött, gúnyos pillantások villantak minden irányból.

A sejk még hangosabban hozzátette:

— És ha tényleg mersz megjelenni benne… holnap feleségül veszlek!

Most már mindenki kacagott.

Layla arca lángvörössé vált. A ruha legalább három számmal kisebb volt. Mindenki tudta: ez egy aljas megalázás.

— Nos? — nógatta a sejk. — Felveszed, vagy életed végéig tartozol nekem?

— Majd… átgondolom… — felelte alig hallhatóan.

De őt már senki sem figyelte. A többiek nevetve elsétáltak.

Elérkezett az este. A palota megtelt gazdag vendégekkel, a zene ünnepélyesen szólt, a csillárok úgy ragyogtak, mintha a mennyezeten ezer apró nap kelt volna fel. Layla a folyosón állt, és annyira remegett, mintha a szíve a mellkasából akarna kiugrani.

Eszébe jutott minden megaláztatás, minden lenéző pillantás, minden év csendes tűrés.

És hirtelen valami megváltozott benne.

A ruhára nézett.

A szeme már nem volt félelemmel teli — hanem eltökéltséggel.

Felkattintotta a zárat a próbabábu hátulján, és felvette a ruhát.

Szűk volt, kényelmetlen, de — csodával határos módon — mégis illett rá. Gyorsan feltűzte a haját, finom sminket tett fel. Amikor belenézett a tükörbe, nem a régi, megtört szolgálót látta.

Hanem egy nőt, aki végre felegyenesedett.

A zene hirtelen abbamaradt, amikor a nagyterem ajtaja szétnyílt.

A vendégek mind felé fordultak.

És Layla belépett.

A vörös ruhában. A ruhában, amely megalázásnak készült.

Lélegzetvisszafojtó csend támadt.

A sejk arca elsápadt.

Layla lassan végigsétált a termen, és tiszta, határozott hangon mondta:

— Ma kinevettetek. De azért jöttem, hogy teljesítsem, amit maga követelt tőlem.

A vendégek némán figyelték. Többen elővették a telefonjukat. A sejk nem tudott megszólalni.

Layla folytatta:

— Azt mondta, feleségül vesz, ha megjelenek ebben a ruhában. Akkor hát? Tartja a szavát… vagy megmutatja mindenkinek, milyen ember valójában?

A sejk ajkai megremegtek. Szeretője hátrébb lépett, mintha félt volna a helyzettől.

És ekkor történt, amire senki sem számított.

A sejk hirtelen megfordult
és kimenekült a teremből.

Igen — elfutott, mint egy gyáva.

A vendégek döbbenten meredtek utána. Aztán lassan, majd egyre hangosabban tapsolni kezdtek. A taps végül olyan erőssé vált, hogy szinte visszhangzott a márványfalakról.

Layla a terem közepén állt, elszorult torokkal, de felegyenesedve, méltósággal.

Az éjszaka legendává vált.

És Khalid sejk?

Hajnal előtt elhagyta a palotát, képtelen volt szembenézni a botránnyal. Hírneve egyetlen pillanat alatt omlott össze — ugyanabban a pillanatban, amit ő maga szánt gúnyolódásra.

De ez a pillanat lett a bukása…

…és Layla új életének kezdete.

Добавить комментарий

Ваш адрес email не будет опубликован. Обязательные поля помечены *