„Nem tudom, mi ez… de valami nincs rendben” — ismételgette idegesen. Könyörgött, hogy küldjenek ki azonnal egy járőrt.

Egy egységet rögtön a helyszínre irányítottak, velük együtt egy kiképzett német juhásszal. Ahogy a környéken kopogtattak, több szomszéd is kijött, de senki nem hallott semmi különöset. Egy idős férfi mégis elmondta, hogy éjjel mintha tompa nyögést hallott volna — annyira halkan, hogy azt hitte, csak valaki túl hangosan nézi a televíziót.

A ház, amelyhez érkeztek, messziről is baljós látványt nyújtott. A kerítés félrebillent, a bejárati ajtó megfakult, repedezett volt, az ablakokat vastag porréteg borította. A hely valahogy még az ürességnél is komorabbnak tűnt — mintha a falai őriznének valamilyen sötét múltat, amelyet senki sem mer megnevezni.

Belépve a rendőrök azonnal érezték, hogy valami nincs rendben. A nappaliban a padló szinte teljesen széthullott, a deszkák elkorhadtak, és a helyiség közepén egy széles, mély repedés tátongott, amely egyenesen a fekete semmibe vezetett. A levegő dohos, hideg volt, mintha a ház évek óta nem engedett volna be fényt vagy életet.

A szolgálati kutya egyszer csak megdermedt. Fülét hátracsapta, vicsorított, majd elkezdte kaparni a padlót éppen a szakadék szélénél. Valamit érzett. Valamit odalent.

A rendőrök összenéztek. Egyikük óvatosan a perem fölé hajolt, és leirányította a zseblámpát a mélységbe.

A következő pillanatban elsápadt.

A fénykör alján egy alak körvonalai rajzolódtak ki. Emberi formának tűnt — de teljesen természetellenes pózban feküdt, mintha csontjai torzan, lehetetlen szögben törtek volna. Az egyik karja a magasba nyúlt, ujjak mereven, görcsösen nyújtózkodtak, mintha kétségbeesetten próbált volna felkapaszkodni. Az arca nem látszott, sűrű árnyék borította, mégis mindannyian úgy érezték, hogy odalentről valami figyeli őket.

— Le kell mennünk — mondta a parancsnok halkan, bár ő maga sem hitte, amit mondott.

De ekkor a ház mély roppanást hallatott, mintha a falak is visszatartott lélegzettel várnának valamire. A mennyezetről por hullott. A repedés lassan tágulni kezdett.

A rendőr ismét leirányította a fényt.

És ekkor történt az, amit senki sem várt.

Az alak a mélyben megmozdult.

Először csak alig észrevehetően. Aztán egyértelműen. Mintha valami feléjük nyúlna.

— Él? — kérdezte az egyik fiatal rendőr, hangja elcsuklott.

A parancsnok lassan megrázta a fejét.

— Ez… nem ember.

Ekkor különös hang szűrődött fel a sötétből. Halk, reszelős súrlódás, mintha valami kúszna felfelé a földön. A kutya vinnyogni kezdett — nem félelemből, hanem abból az ősi ösztönből, amely csak akkor ébred, amikor egy állat tudja: valami olyanhoz került közel, aminek nem lenne szabad léteznie.

Aztán megszólalt a suttogás.

Nem hang volt, nem szó — hanem valami torz, földalatti rezgés, amely mégis érthetőnek tűnt. Olyannak, amely a tudaton belül szól, nem kívül.

A rendőrök egyszerre érezték: a suttogás az ő nevüket mondja.

A zseblámpa fénye ekkor megvilágította a repedés falát — hosszú, mély karmolásnyomok futottak rajta végig. Mintha valaki, vagy valami, kétségbeesetten próbált volna felfelé kapaszkodni.

— Azonnal hátrálni! — kiáltotta a parancsnok.

De már késő volt.

A mélyből valami hirtelen megmozdult. Egy árny, formátlan, sötét tömeg kezdett felbukkanni, amely elnyelte a fényt, nem engedte visszaverődni. Mintha maga az éjszaka mászott volna elő.

A kutya felüvöltött és kirohant a házból. A padló remegni kezdett, a repedés kiszélesedett.

— KIFELÉ! MOST! — üvöltötte a parancsnok.

Mindannyian rohantak. Amikor az utolsó rendőr is elhagyta a házat, hatalmas dörej hallatszott, a föld beszakadt, a ház pedig még mélyebbre rogyott, mintha valami odalentről próbálná magához húzni.

A rendőrök zihálva álltak meg az utcán. A szomszédok döbbenten figyeltek.

A parancsnok visszanézett.

A ház egyik ablakában… egy árny mozdult meg.

Gyorsan. Hirtelen. Emberinek tűnt — de mégsem volt az.

— Senki ne menjen közel ehhez a házhoz, amíg a speciális egység meg nem érkezik — mondta fojtott hangon.

De ekkor újra felhangzott a suttogás.

Már nem neveket mondott.

Most mindenkit hívott.