A tárgyalóteremben olyan súlyos csönd ereszkedett le, mintha valaki hirtelen elfojtott volna minden hangot.
Lukas mozdulatlanul állt, szinte levegőt sem vett. Rögtön felismerte őt. A fekete felsőt, a szigorúan hátrafogott hajat, a hideg, átható tekintetet…

A bírónő.

Pontosan ugyanaz a nő, akinek alig egy órával korábban segített kereket cserélni egy félreeső mellékutcában.

A bírónő tekintete egy pillanatra rávillant, de arca nem árult el semmit. Sem meglepetést, sem felismerést. Csak a hivatalos, fagyos magabiztosságot. Mégis… Lukas úgy érezte, mintha a levegőben valami megremegett volna.

A bírónő felemelte a hangját:

— 48312-B ügy. Lukas Perrin kontra a Salvetti Csoport.
A hangja feszes volt, tiszta, minden szót pengeélesen ejtett ki.

Lukas ellenfele, Marta Salvetti, magabiztosan dőlt hátra. Olyan ember látszatát keltette, aki biztos benne, hogy már megnyerte a csatát. Ügyvédje lassan felállt, elegánsan megigazította zakóját.

— Tisztelt Bírónő, emlékeztetnénk, hogy a felperesnek ma be kellett volna mutatnia a videófelvételt, amelyet korábban bizonyítékként jelzett, — mondta az ügyvéd, teljes közönnyel.

És ebben a pillanatban Lukas gyomra görcsbe rándult.

Az USB.
Az egyetlen bizonyítéka.
Az utolsó reménye.

Eltűnt.

Jeges félelem futott végig rajta. Reszkető kézzel felrántotta az aktatáskát. Irattömbök, mappák, cetlik — de az apró fémtárgy sehol.

Salvetti ajka gúnyos mosolyra húzódott.
— Úgy tűnik, a felperes nincs felkészülve, Bírónő.

Lukas mellkasa összepréselődött. Tudta, hol veszett el a kulcs. Pontosan tudta. A bírónő autójának ülésére eshetett, amikor a reggeli rohanásban elpakolt.

A bírónő ráemelte tekintetét.
— Perrin úr, rendelkezik a megjelölt bizonyítékkal?

Lukas kinyitotta a száját, de a hangja elhalványult.

— Én… reggel még… nálam volt…

— A tárgyalás folytatódik, — közölte a bírónő határozottan.

Salvetti ügyvédje azonnal lecsapott:
— Indítványozzuk a kereset azonnali elutasítását bizonyíték hiányában.

Lukas úgy érezte, mintha minden elvészne. Fél év munkája, kutatása, rettegése… és most egyetlen hiba miatt minden szertefoszlik.

Ám ekkor valami teljesen váratlan történt.

A bírónő lassan felemelte a kezét.
— Egy pillanat.

Kinyitotta a mellette fekvő bőrtáskát. Kutatott benne néhány másodpercig. Majd előhúzott egy apró, ezüstszínű tárgyat.

Finoman az asztalra helyezte.

Az USB-kulcsot.

A teremben egyszerűen megállt az idő.
Salvetti elsápadt.
Az ügyvéd döbbenten pislogott.

A bírónő pedig nyugodtan megszólalt:

— Ezt a kulcsot ma reggel találtam az autómban. Nem tudom, hogyan került oda, de kötelességem megvizsgálni a tartalmát. Ez az eljárás rendje.

Lukas szinte érezte, ahogy a szíve a torkába ugrik. Tudta: a bírónő emlékszik rá. És most úgy tűnt, döntött valamiről… valamiről, ami túlmutat a formális szabályokon.

A bírónő a számítógépbe illesztette a kulcsot.
A képernyőn elindult a videó.

Titkos megbeszélések.
Manipulált szerződések.
Illegális pénzmozgások.
Az egész rendszer romlottsága tárult fel — az, amit Lukas hónapokig, veszélyeket vállalva gyűjtött össze.

Amikor a felvétel véget ért, a bírónő néhány másodpercig némán ült. Aztán szigorúan megszólalt:

— Az anyag bőven elegendő egy büntetőeljárás megindításához a Salvetti Csoport ellen. A tárgyalást félbeszakítom, és átadom az ügyet az ügyészségnek.

A teremben érezhetően megremegett a levegő.
Salvetti megkapaszkodott az asztal szélében.
Lukas térdei megbicsaklottak.

A bírónő ezután újra ránézett.

Ez a pillantás már nem volt rideg.
Hanem mély, komoly… és különös módon hálás.

Mintha tudta volna, hogy ez a döntés nemcsak Lukas életét változtatja meg — hanem az övét is.

— A tárgyalás lezárva, — mondta végül.

Felkelt, hátrafordult, és a szolgálati ajtón keresztül távozott, mielőtt Lukas egyetlen szót is szólhatott volna.

És mégis… Lukas biztos volt benne:

Ez a történet köztük még korántsem ért véget.
Egy apró reggeli segítség két teljesen idegen ember sorsát olyan útra terelte, amiről egyikük sem sejthette, hová vezet majd.