Napbarnított volt, kipihent, és biztos abban, hogy ő került ki győztesen. A tenger, a luxusszálloda, a fiatal szerető – minden pontosan úgy alakult, ahogy eltervezte. Lelki szemei előtt már látta a hazatérést: az összetört volt feleséget, a tönkretett lakást és azt a hajléktalant, akivel kénytelen együtt élni. Ez a gondolat különös elégtétellel töltötte el.

Már a taxiban furcsa érzése támadt.

Amikor a sofőr meghallotta a címet, egy pillanatra elhallgatott, majd a visszapillantó tükörből különösen nézett rá.
— Hát… sok szerencsét — mondta halkan.

A ház előtt a férfi megtorpant. Új autók álltak a parkolóban, a bejárat fel volt újítva, minden rendezettnek és ápoltnak tűnt. Elhessegette a rossz előérzetet, és felment a lakásához.

Ott viszont ledermedt.

Az ajtó teljesen más volt. Új, masszív, modern, digitális zárral. Megpróbálta a kulcsait — semmi. Bekopogott. Csend. Megnyomta a csengőt.

Végül kinyílt az ajtó.

Egy elegánsan öltözött férfi állt előtte, gondosan ápolt szakállal és nyugodt tekintettel.
— Segíthetek? — kérdezte udvariasan.

— Mit keresel itt?! Ez az én lakásom! — ordította a férj.

A folyosóról ekkor kilépett a volt felesége. Nyugodt volt, magabiztos, az arcán halvány mosollyal.
— Már nem — felelte csendesen. — Ez a lakás nem a tiéd.

A férfi elsápadt.
— Te… hozzámentél? — dadogta, amikor felismerte benne a hajléktalan Viktort.

— Nem — válaszolta nyugodtan az asszony. — Ennél sokkal okosabbat tettem.

Kiderült, hogy Viktor nem mindig élt az utcán. Valaha sikeres vállalkozó volt, de üzlettársai elárulták, majd egy fájdalmas válás mindent elvett tőle. Ő azonban nem megalázta, hanem emberként bánt vele: segített rendbe hozni az iratait, munkát talált neki, majd tisztességes áron megvásárolta tőle a lakásrészét.

— Tudod — tette hozzá az asszony halkan —, benne több becsület van, mint benned valaha volt.

Ezután egy iratcsomót tett az asztalra.
— Amíg te a tengernél pihentél, én bírósághoz fordultam. A szerződésedet érvénytelenítették. A közjegyzős barátod mindent bevallott. A bíróság kimondta, hogy bosszúból cselekedtél.

A férfi térdei megremegtek.
— Ez… ez lehetetlen…

— De igen — szakította félbe. — Semmilyen jogod nincs többé ehhez a lakáshoz.

— És a fiunk? — suttogta kétségbeesetten. — Ő az én fiam…

Az asszony tekintete megkeményedett.
— Ő mindent látott. És döntött. Nem akar többé látni téged.

Az ajtó lassan becsukódott előtte.

Egy héttel később a szeretője elhagyta — elfogyott a pénz. Egy hónap múlva elveszítette az állását. A barátok eltűntek. Teljesen egyedül maradt.

A volt felesége viszont új vállalkozásba kezdett, új életet épített, és hosszú idő után először valóban nyugodt volt.

És a férfi csak ekkor értette meg: a bosszú, amit zseniálisnak hitt, élete legnagyobb vereségévé vált.